2019. augusztus 3., szombat

Babavilág

Mert alkotni jó! 
Az út a baba készítésig


Rózsa Szilviről egy barátnőmtől hallottam. Kiderült, hogy gyerekkorunk óta ismerjük egymást, egy iskolába jártunk. Sajnos az én memóriám így 30 év után már nem a régi, Rózsa Szilviről egy barátnőmtől hallottam. Kiderült, hogy gyerekkorunk óta ismerjük egymást, egy iskolába jártunk. Sajnos az én memóriám így 30 év után már nem a régi, és nem emlékszem Szilvire, de most lehetőséget kaptunk rá, hogy újra megismerkedjünk. Szilvi bizonyára nem bánja, ha elárulom, hogy ő az édesanyja a világhírű, tehetséges táncosnak, Jurák Bettinának. (Youtube-on sok videót láthattok róla). De hogy a baba készítésnél maradjak, megkerestem Szilvit és megkérdeztem, hogy volna-e kedve megosztani a történetét. 
Volt neki, és az alábbiakban tőle olvashattok. 

Rózsa Szilvia vagyok, 47 éves, 1 gyermekes anyuka. 29 éve a közigazgatásban dolgozom, jelenleg anyakönyvvezető a foglalkozásom. 
Mindig is vonzottak a kreatív dolgok, ami érdekelt, azt addig próbálkoztam elkészíteni, míg meg nem tudtam csinálni. Mivel Bettina lányom már felnőtt, nem velem él már, így több időm maradt magamra, és a hobbimra. 

Eleinte ami megtetszett, és kellett a családnak, azt megvarrtam. Kezdődött ez pár évvel ezelőtt a tönköly pelyva párna készítésével. Aztán ismerősök látták, és szóltak, hogy kellene a gyermeküknek, mert nagyon jókat hallottak róla. Egy ideig ezeket varrtam. Aztán egymás után jöttek az ötletek, hogy mi mindent lehetne még elkészíteni. Szerettem, és szeretem is a határaimat feszegetni, ha más ilyen szépen meg tudja csinálni, akkor én miért ne tudnám? És addig próbálkoztam, próbálkozok vele, amíg el nem készül. Persze sok munka van benne, mert csak sokadszorra lesz olyan, amilyet igazán szeretnék. Mindig törekszem a tökéletességre. Talán ezért van az, hogy sose vagyok elégedett, de úgy gondolom, ez így van rendjén, mert ez visz tovább a fejlődéshez. 

A következő állomást a textil tulipánok jelentették. Minden színben elárasztottam az ismerőseim, barátaimat velük. Majd jöttek a babzsákfotelek, utána pedig egy őszi napon kedvet kaptam a tökökhöz. Nagy kihívás volt számomra, hogy hogyan lehetne minél élethűbbre megcsinálni. 

Majd jött az igazi nagy "szerelem" a BABA!
 Télen a hideg bekuckózós estéken a mások által készített csodálatos babákat nézegettem. Megvolt az inspiráció és a motiváció, megszereztem az alapokhoz szükséges tudást is. Mind a mai napig alakítgatom, változtatok rajtuk, hogy még szebbek legyenek. Mivel lánykoromban nagyon szerettem kötni, most vagy közel 20 év után ismét elővettem a kötőtűket, és elkezdtem kötni a babaruhákat. Felfedeztem, hogy időközben milyen csodálatos fonalak lettek, meglátva őket már képzelem is el belőlük a ruhákat, kis sapikat a csajoknak. Mutattam a családomnak, barátoknak, és biztattak, hogy nagyon aranyosak, csináljam csak. 
 Eleinte fonalból készültek a hajak, de láttam, hogy lehetne műhajból is, így már azt használom. Most rajztanfolyamon voltam, hogy szebb arcokat tudjak majd rajzolni a "lányoknak".
Mindig próbálkozok újabb és újabb dolgokkal, akár egy papuccsal, vagy egy kancsóval a baba kezében. De akár említhetném a menyasszonyi babáknál a csokrot, a necc harisnyát és a többi apróságot, amik hozzátesznek az összképhez. A lehetőségek végtelenek, és remek kikapcsolódást jelent nekem az alkotás.  





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése