2019. augusztus 31., szombat

Külföldi munkavállalás - idegen nyelv tudás nélkül


Kinek is szólhat ez a cikk, amelynek megírását -vagy mondhatjuk úgy is, hogy saját tapasztalataim alapján „magamból kiírását”- már évek óta aktuálisnak tartom? ...nem feltétlenül csak annak, aki ilyen kalandnak szeretne nekivágni. Közösségi médiában futottam bele egy kérdésbe, amelyet egy hölgy tett fel: 
„Lehet -e nyelvtudás nélkül külföldre menni dolgozni?” Nagyon gyorsan jött körülbelül 70-80 jó szándékú, határozott nemleges válasz, az esetleges buktatókat is sorolva. Természetesen, ahogy az lenni szokott, itt is becsúszott az „Igen, érdemes megpróbálni!" … biztató komment is. Erre már örömmel ugrott a hölgy; Na ugye megmond- tam!...jön itt a „sok okos” pedig a szomszéd X.Y. is megpróbálta, és be is jött neki az élet... Hősünk persze nem gondolt bele abba, hogy az egyébként legalapvetőbb dolgok is problémás helyzeteket okozhatnak, ha egyedül próbál egy teljesen ismeretlen nyelvi környezetben boldogulni. Kezdve ott, hogy munkát és szállást kell találni, regisztrálni az önkormányzatnál, biztosítást kötni stb. Persze lehet, hogy a munkaközvetítő segít, de az is lehet, hogy a lelkes munkavállaló arra érkezik ki, hogy nincs is munka, vagy teljesen elfogadhatatlan a szállás. Akkor bizony, vagy azonnal hazaindul (ha még van rá pénze), vagy el kell indulnia szállást és munkát keresni. Sokan persze úgy gondolják, hogy van kint egy csomó magyar, majd ők segítenek… Hát erre nem alapoznék. Sokan, sokaknak segítettek már, és egy jó szót sem kaptak érte, így már rég elment a kedvük. Arról nem szólva, hogy aki már kint él, az nagy valószínűséggel berendezkedett már, megvan a munkája, rendszer az életében, nincs is arra ideje, hogy idegeneknek segítsen. A mindennapok sem lesznek egyszerűek nyelvismeret nélkül. Persze sokan majd azt mondják, hogy ugyan már, nem nehéz vásárolni, bemész a boltba, és leveszed a polcról a dolgokat, odamész a kasszához, fizetsz és távozol, nem kell beszélni… Igen, a fehér kenyeret és a vöröshagymát még mindenki felismeri,, de pl. a mű- anyag poharas tejtermékek közül, honnan fogja tudni, hogy melyik a vásárolni kívánt tejföl – esetleg tudatlanul hazavisz egyet a főzőtejszínből, a kefirből, joghurtból? A kasszánál igaz, hogy látszik a végösszeg a kijelzőn, de elromolhat a bankkártya- olvasó, szólhat a pénztáros, hogy X termékből válassz még egyet mert akció van, kérsz-e szatyrot, állj át másik sorba stb-stb... És ha belegondolunk, még boltba sem kell menni, az életben számtalan váratlan élethelyzet adódhat, hiszen bárkit érhet baleset, fájdalomcsillapítót kell(ene) venni, az utcán sétálva találkozhat különféle hivatalos személyekkel – talán felesleges is sorolni a sok várható, és a még több nem várt élethelyzetet... A külföldi munkavállalás, de már önmagában a más országba költözés is nagy stresszel jár. Elszakadni a családtól, teljesen más környezetbe beilleszkedni, a helyi szokásokat kiismerni, új munkakultúrát átvenni stb... - nem könnyű, még nyelvismerettel sem. Hát még anélkül! Senki nem fog egy kommunikálni képtelen embert alkalmazni, tehát kell egy kontakt- személy, aki segít a munkában az aktuális feladatok megértésében, a napi teendők, hivatalos ügyek elintézésében, levelek, szerződések értelmezésében. Úgymond ideális esetben ez egy közeli (közös háztartásban lévő) családtag, de lehet egy korábbról ismert barát – és nem ritkán egy eddig teljesen ismeretlen idegen, aki kevésbé önzetlenül, inkább a saját haszna miatt áldozza fel az idejét. Talán bizony pont az lehet a siker vagy sikertelenség kulcsa; nem mindegy, kire vagyunk utalva.
vagy a másik oldalt tekintve: ki van ránk utalva. Igen... amennyiben mi vagyunk az a segítő, aki nyakába veszi még egy ember boldogulásának terhét, kétszer is meg kell gondolnunk, kinek nyújtunk segítő kezet. Ha a már említett „ideális esetben” egy olyan rokonnak kell segíteni, aki egy háztartásban él velünk, (férj, feleség, gyerek...) akkor talán nem is kell külö- nösebb teherről beszélnünk, hiszen mindez magától értetődő, az élet egyéb területein is közösen kell a problémákon átlendülni. Más a szituáció akkor, ha isme- rősnek/barátnak próbálunk jószán- dékúan segíteni. Aki először csöppen ilyenbe, jól gondolja meg, kinek a terhét, problémáit veszi gyakorlatilag a saját nyakába. Készüljünk fel, akármilyen szor- galmas is az illető, legalább fél év kell, hogy aktív nyelvtanulás mellett -akaraterővel párosítva- önállósodni kezdjen, és tudjon/ merjen egyedül akár boltba menni, vagy helyi emberekkel/ kollégákkal alapszinten társalogni, és addig bizony a legváratlanabb élethely- zeteit nekünk kell kezelni, megoldani. Ha kevésbé ismerjük az illetőt, vagy tudjuk róla, hogy alapból lusta, esetleg semmilyen nyelvérzéke nincs (netán ezek kombinációja), akkor az a legjobb, ha nem mi leszünk az ő támasza. Bizony, egy olyan személy, aki inkább kihasznál másokat, minthogy a saját fejlődésével is foglal- kozna, rengeteg energiát ki tud venni az őt támogató személyekből. Egyik elrettentő -valós- példa erre az a személy, akinek több évnyi külföldön tartózkodás után is az angol szókincse odáig fejlődött, hogy a 'holnap' az a „jesztödéj”. Nyilvánvaló, hogy végig, munkaidőn kívül is a legváratlanabb időpontokban, a legapróbb dolgok miatt is ugrani „kellett”, hogy megoldódjanak a „hatalmas” problémái. A történet „happy endje” az lett, hogy a támogató személy lett a hibás azért, mert hősünk nem kapott munkát – holott már tudott 3 év után „idegennyelvül” köszönni... Röviden azt mondanám, ha valószínűleg nem megbízható -vagy kevésbé ismert - személyt kellene a szárnyaink alá venni, ne tegyük! Aki ilyen támogató kalandra vágyik, az inkább vállaljon gyereket, ott nagyobb eséllyel garantált a sikerélmény és a pozitív visszacsatolás. Személyes tapasztalatom inkább pozitív; jó látni esetenként a fejlődést, az önállósodást, sőt a kemény munka mellett a kitartó tanulás, alkalmazkodás látható gyümölcsét. Mindenki maga dönti el, hogy kinek és milyen mértékben próbál segíteni, de jól gondoljuk meg, kinek a boldogulásáért áldozunk a saját energiánkból, a szabadidőnkből. 

Brenner Vilmos

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése