2019. október 31., csütörtök

Az Alfa, a Z, az Y és az X... együttélése a XXI. században





Az Alfa az első olyan generáció, melynek összes tagja a XXI. században született, illetve fog megszületni. Nemrég egy szakmai előadáson láttam egy ábrát, mely szerint ma a közoktatásban részt vevő diákok mind XXI., míg az őket nevelő-oktató pedagógusok mind XX. századiak. Engem eléggé sokkolt ez az ábra, mert világosan megmutatja azt a generációs problémát, mellyel én személy szerint szülőként és pedagógusként is nap, mint nap megküzdök. Van két Z generációs (20, 10) és egy Alfa (7) gyerekem, általános iskolában tanítva pedig szintén e két generáció tagjaival találkozom. A mai Alfa (0-8 évesek) és Z generációs gyerekek (8-23 évesek) a digitalizációval együtt születnek és nőnek fel. A problémát ott látom, hogy míg korábban voltak ugyan generációs ellentétek, (ki akart olyan lenni kamaszként, mint a saját apja- anyja?), de az alapvető emberi értékek, hagyományok, normák, társadalmi szabályok tovább öröklődtek az újabb és újabb generációkban. Az Alfákkal, Z-sekkel egész más a helyzet. Ők nem hasonlítanak egyik előző generációhoz sem, nincs hozzájuk recept, kézikönyv, kezelési útmutató. Szinte semmit sem tudunk róluk, de azt látjuk, hogy nagyon sok mindenben eltérnek a jelenleg élő többi embertől: agyi és idegrendszeri különbségeket lehet kimutatni. A digitális eszközök (okostelefon, tablet, laptop stb.) használatát előbb sajátítják el, minthogy megtanulnak járni.


Ennek komoly hatása van az észlelési, tanulási, gondolkozásbeli, mozgásbeli képességeikre. A kéz folyamatos használatával fejlődnek a finommotorikus készségek, viszont az audiovizuális készségek lemaradása komoly problémát okoz, ezekre épül ugyanis rengeteg más készség. A térlátást is fejlesztő építőkockák például a nyelvi készségek fejlesztésében is szerepet játszanak, de a kétdimenziós képernyők ettől elvonják a figyelmet. A jelenleg zajló változás egy evolúciós folyamat, hasonló az írásbeliség kialakulásához, csak roppant gyorsan zajlik. A tudósok akkor attól féltek, elbutulnak a következő generációk (ez részben be is következett). Az emberi kultúra minden nagy változása, így a digitalizáció is, az idegrendszer és ezáltal a képességek drasztikus átalakulásával jár. A logikai –elemző gondolkodást felváltotta a vizuális gondolkodás. A digitális kultúrában feleslegessé válnak azok a dolgok, amikre eddig szükség volt, elveszítjük azt a tudást, értéket, ami eddig volt. De hiszem, hogy ez nem az emberiség végleges elbutulását jelenti, csak egy váltást, a tudás átalakulását. A váltás viszont annyira gyorsan történt, történik, hogy a felnőttek, a szülők, nagyszülők, a pedagógusok (jellemzően baby boomerek, illetve X, Y generációk tagjai) nem tudják spontán kezelni. Egy csomó információra lenne szükségünk ahhoz, hogy szót értsünk az Alfákkal és az Z-sekkel. Ezt nagyon fontosnak tartom: figyeljük, tanuljuk, és mindenek előtt szeressük őket! Nem ők tehetnek erről a változásról, hanem mi. Mi adjuk a kezükbe csecsemőkorukban a tabletet, mi ültetjük őket a tv elé, mi nyomkodjuk a kütyüinket még szoptatás közben is. Ez természetesen erős általánosítás, vannak kivételek! Próbáljuk megérteni: nekik a Helix Jump vagy a Minecraft ugyanolyan adrenalin löket, mint nekünk volt anno a fogócska vagy a bújócska. Evvel nem azt mondom, hogy előbbi helyes, csak azt, ha megpróbáljuk megtanulni, megérteni az ő világukat, könnyebb lesz a kommunikáció is köztünk. Ne kérdőjelezzük meg, hogy az ő világuk online ÉS offline egyszerre! Azt is megtanultam, hogy semmit sem ér, ha rászólok: „Ne játssz már avval a hülyeséggel egyfolytában!”, ez kb. annyit ér, mint amikor nekem a szüleim anno azt mondták, ne biciklizz már naphosszat vagy esetleg: ne olvass már éjszakába nyúlóan! Engem is bosszant, hogy a saját gyerekkorom játékait, élményeit nem tudom teljes mértékben megosztani a gyerekemmel. De a régi játékok nem működnek az online térben vagy csak egészen máshogy. A tapasztalatom azonban mégis az, hogy ha ragaszkodunk kis koruktól fogva a közös társasozáshoz, memóriajátékhoz, Legózáshoz, kártyázáshoz, még nincs veszve minden! Lehet, hogy pörgősebb változatot kell választanunk, de a közös játék működik! Nyilván amiatt, hogy EGYÜTT töltjük az időt a gyerekkel, figyelünk rá, beszélgetünk vele. Persze játék közben ne nyomkodjuk a telefonunkat és ne menjen a háttérben a tévé, számítógép sem. Engem is zavar, ha a saját gyerekeimnél látom, ahogy a telefonon lógnak, a legkisebb úgy szörföl a Youtube-on (már nem is a tévében!) a rajzfilmek között, mintha tanítottam volna neki (pedig nem!). Szoktam is jelezni, ha nem tetszik és vannak bizonyos szabályok. De az egyértelmű, hogy a teljes tiltás nem jó eszköz, hiszen nekik lételemük az internet. A nagyobbik fiam nem annyira telefonfüggő, de internet, wifi nélkül nem tudna meglenni. Bámulatos gyorsasággal keres a neten, mindennek utána jár, a hétköznapjaiban nélkülözhetetlen a net (menetrend, üzlet nyitva tartás, egyetemi lét stb.) Azt gondolom, hogy a körülöttünk lévő digitális környezetből nem tudunk, és nem is szükséges elmenekülni, fordítsuk inkább előnyünkre, mint ahogy a fiam is teszi. Az Alfák (és a Z- k fiatalabb tagjai) számára az internet, az online lét alapvetés, nem ismerik a digitális technológia nélküli világot. Így feleslegesen próbáljuk annak a világnak a szabályaiba, elvárásaiba belekényszeríteni őket, mely számukra teljességgel ismeretlen! Viszont bármennyire is tudják technikailag kezelni a kütyüket, bármennyire is online léteznek, bárhol, bárkinek, bármikor, bármilyen formában kiadhatják a feszültségeiket, problémáikat, beszélhetnek magukról- valamilyen szinten ez akár hasznos is lehet-, de a veszélyekkel egyáltalán nincsenek tisztában, ezért egyik vesszőparipám a biztonságos és tudatos internet használat, az adatvédelem, a személyiségi jogok védelme. Erről otthon is beszélünk, de az iskolában is sokszor szóba hozom. Előadásokat is szerveztünk már ebben a témában a suliban, megdöbbentő volt a gyerekek tudatlansága, illetve a szülői érdektelenség. Miután a Google a Z-sek és az Alfák kezében van, onnan bármikor előhívhatják a tudást. Ha valamit nem tudnak megoldani, megnéznek egy videót a Youtube-on és megtanulják. A kisfiam videók alapján rajzol és tervez, a kislányom videók segítségével készít frizurát, arcpakolást és akár vacsorát magának. Szülőként és pedagógusként, de akár idősebb munkahelyi főnökként hozzájuk képest tudatlanabbak, nehézkesebbek, elveszettebbek vagyunk. A bármikor előhívható tudás birtokosaiként az Alfák, de főleg a Z-sek rendkívül öntudatosak, magabiztosak, meg is fogalmazzák az igényeiket, a véleményüket. Így gyakran tiszteletlennek érezzük őket, sőt, egyenesen pofátlannak, szemtelennek. Ennek kezelése elég nehéz, de a humor nagyon sokat segít. Ami még fontos: mondjuk is el nekik, ha pofátlannak, szemtelennek tartjuk őket, mondjuk ki, ha a viselkedésük nem tetszik! Ők ugyanis nem azért ilyenek, hogy minket bosszantsanak, hanem mert ilyennek születtek. De a határok kijelölése mindenképp szükséges. A számítógépes, telefonos online játékok, a közösségi oldalakon való jelenlét erősíti bennük az érzést, hogy mindig van egy újabb esélyük. Vesztettem? Újra kezdem. Nem tetszik a közösségi csoport? Kilépek és belépek egy másikba. Ez erősen veszélyezteti a kudarctűrő-képességüket, konfliktuskezelésüket és a motivációjukat. A vizuális ingerek, a videók, a fotók készítése, megosztása minden létező felületen elhiteti a gyerekkel, az a sikeres, aki jól néz ki, aki minél többet posztol, aki lájkok százát kapja. Az elkerüli a figyelmüket, hogy a kép és a video sokszor szerkesztett, nem a valóságot mutatja. De mindez nem változtat azon a tényen, hogy gyerekeink, unokáink számára nem mi vagyunk az igazodási pont, hanem az Insta, a Fész, a lájk. Sokszor éri a vád a mai gyerekeket (én is szinte naponta elmondom a gyerekeimnek), hogy nem mozdulnak ki, egész nap a szobájukban, a gép, vagy telefon vagy az X-box előtt ülnek. Na de ki adta ezeket a kezükbe? Ki mondta, hogy inkább maradj itthon, a világ tele van veszéllyel? Az általunk teremtett digitális környezeten már nem tudunk változtatni, a hozzáállásunkon viszont igen. Vegyük észre pl. hogy igenis, együttműködőek a gyerekek: amikor online játszanak, csapatban, vagy egymással, folyamatosan segítik egymást, és csetelnek, vagyis beszélgetnek egymással. Vádolhatjuk őket avval is, hogy nincsenek személyes kapcsolataik, valódi barátságaik. De miért ne válhatna az Alfák, Z-sek előnyére egy online ismeretség egy akár a Föld másik felén élő személlyel, egy másik kultúrával, esetleg idegen nyelven? Természetesen itt is érvényes, hogy néha nézzünk rá a gyerekünk kapcsolataira és beszélgessünk vele arról, kivel mit oszt meg, kit hogyan tud leinformálni, illetve milyen és mekkora veszélyei vannak annak, ha ezt nem teszi meg? Az Alfáknak és a Z-knek rengeteg ismerősük van a valós és online térben is. Sok kisebb–nagyobb, funkcionális közösségben vannak jelen. Ezeket lazán, minden következmény nélkül váltogatják. Ez a fajta hozzáállás azonban a való életben, főleg az idősebb generációkkal szemben konfliktusokat okoz. Azt gondolhatjuk, hogy a Z és az Alfa generáció felnőttként boldogtalan lesz, hiszen nincsenek személyes kapcsolataik, gyenge a konfliktustűrő képességük. Egyelőre ezt nem tudhatjuk biztosan. De tény, hogy a generációjukon belüli, kevésbé személyes, inkább virtuális kapcsolatokkal tökéletesen elégedettek. Nézzünk csak körül saját, X-es generációnkban: válások, új kapcsolatok, új feleség, új gyerek, évtizedes barátságok megszűnése - pedig ezek nem virtuális kapcsolatok! Tény, hogy a technológia folyamatos használata együtt jár például a szociális készségek elvesztésével. Pszichológusok azt jósolják, hogy az Alfa lesz az eddigi legmagányosabb generáció. Az iskolában naponta szembesülünk avval, mennyire más fogalmaik vannak a gyerekeknek, a munkáról, kötelességről, felelősségről. Eleinte nehezen boldogulnak a csoportban, párban végezhető feladatokkal, viszont ha már kezdettől szoktatjuk erre őket, nagyon jól beválik a kooperatív munka. Szeretik és szívesen vesznek részt projektekben, persze, ezt is tanulniuk kell. Számukra rettentő fontos a folyamatos váltás, addig dolgoznak, amíg a „munka” érdekes számukra. Nem igaz, hogy nem szeretnek tanulni, csak a tanulás formái változnak. Fontos lenne már kisiskolás korban, sőt, még előbb, otthon is, tanítani nekik a problémamegoldást, kommunikációs stratégiákat, a szisztematikus gondolkodást. Ez mind olyan tudás, ami nem érhető el a neten. Ennek a tudásnak a megszerzése igenis érdekli őket, ha ezt átadjuk nekik, akkor nincs probléma az együttműködéssel. Ilyenkor a pedagógus, a szülő, vagy akár a munkahelyi főnök inkább projektvezetőként, mentorként funkcionál, ez elfogadhatóbb számukra.  
A vizuális ingerekre nagyon jól reagálnak, számukra a tankönyvből frontálisan tartott tanóra maga a halál. Be kell vinni a laptopot, rövid videókat, kisfilmeket, online teszteket, a rajzolós- ragasztós- kivagdosós, illetve az általuk fotózott, videózott feladatokat az órára, folyamatosan változtatni kell a munkaformákat. Interaktív, sokszínű feladatokkal, technikai eszközökkel kell felkészülni. Ez rengeteg energiát igényel a pedagógustól, folyamatos felkészülést, és sajnos, az egyetemeken még mindig nem tanítják eléggé alaposan ezeket a módszereket, nem beszélve az iskolák digitális infrastruktúrájáról. A jelenlegi magyar oktatási rendszer nem érti a kor kihívásait. Óriási ellentét van a mindennapi élethez szüksé- ges készségek és tudásanyag, valamint a jelenlegi, főleg tényadatokra és az írásbeliségre épített tananyag között. Nem véletlenül tanulnak sokan szenvedve, nehezen. Nagyon sürgős lenne a változás, mert az oktatás napi szinten óriási problémákkal, konfliktusokkal küzd. A kisebbik fiamnál erősen kiütközik, hogy mindent azonnal akar, nem tud várni, türelmetlen. Játékosan lehet szoktatni a késleltetéshez. A digitalizáció hatására a rövid távú memória erősödik, de az Alfáknál a hosszútávú memória már ki sem alakul. Ma egy általános iskolás átlagosan 2 percig tud figyelni, ami azt jelenti, hogy 2 percenként kellene új információval bombázni a figyelme fenntartása érdekében! Nehezükre esik a koncentráció, a kitartó figyelem, az egy helyben ülés. Én mondjuk nem követelem meg, hogy az órán végig egy helyben üljenek, de vannak helyzetek (pl. színházi előadás, ünnepség), amikor ez bizony szükséges. Ettől függetlenül az Alfák sokkal felkészültebben nézhetnek szembe a kihí- vásokkal, mint az őket megelőző generációk. A formális iskolai oktatás mellett ugyanis már informális és nem formális (online), akár élethosszig tartó tanulásban is részesülhetnek. A mai gyerekek elképesztő mennyiségű képet néznek meg egy nap. Az elemző gondolkodás és a belső képalkotás viszont csakis szavakon, illetve hallott szövegeken keresztül történik. Ez pedig feltétele annak, hogy valaki értelmes, gondolkodó, kreatív lény legyen. A hallott mese hozza működésbe a gyerek jobb agyféltekéjét, amely az érzelmek, a humor forrása, a művészet, a zene, az egészben való látás központja. Viszont csak képekben tud gondolkodni. A képalkotáshoz elengedhetetlen már a korai időszakban elkezdett szülői, élő hangú mesélés. Ennek hiányában blokkolódik az agy képalkotó funkciója. Felmérések szerint már alig minden negyedik (25%) szülő olvas mesét a gyerekeinek. Pedig mesehallgatás közben a kisgyermek képeket alkot a jobb féltekéjével. Majd azt le is rajzolja, újra meséli, tovább színezve, fantáziálva. Ne ültessük a tévé, tablet elé, mert akkor készen kapja a képeket. Ha pedig nem is meséltetjük őket, nem fejlődik a kommunikációs képességük, szókincsük sem. Nálunk minden este van mese, ez a Z-s gyerekemnél is így volt, és a két kisebbnek is mesélek minden nap. A lányomnak olvasom az általa választott mesét, a kisfiamnak vagy olvasom, vagy pedig fejből mesélem az aktuális mesét. Szeretnek rajzolni is. Érdekes, hogy a kisfiam, aki nehezen koncentrál, figyelme elkalandozik, rajzolni akár órákig is képes! Az általános probléma, hogy sokkal kevesebbet mozgunk, mint mondjuk 20-30 éve, nálunk is jelen van. Mi, szülők rendszeresen sportolunk, a kislányom szintén, sokat és szívesen mozog, a kisebbik fiam viszont nem, és nagyon keveset is mozog napi szinten. Ez a szenzo- motoros rendszer lassabb fejlődéséhez, gyengébb működéséhez vezet. A sok ülés, kevés mozgás miatt az egyensúlyrendszer sokkal kevesebb ingert kap. Gyenge működése pedig az információfeldolgozást és a koncentrációs képességet bizonytalanná teszi. A két agyféltekét összekötő híd (kérges test) megerősítéséhez nagyon fontos a mozgás, a művészetek, a stratégiai-táblás játékok és a társas helyzetek, vagyis az olyan tevékenységek, melyek a kétféle feldolgozást egyaránt megkívánják. 


Mi az, amit egy Alfa illetve Z, Y gyerek szülőjeként megtehetünk? elfogadjuk és megpróbáljuk megérteni a digitális kor gyermekeinek helyzetét megtanuljuk kezelni a digitális eszközöket, alkalmazásokat tájékozódunk és tájékoztatjuk a gyerekeket a biztonságos internet használatról, a tartalomszűrésről, a veszélyekről magunk is egészségesen és tudatosan élünk a digitális világban mindent megmutatunk a gyermekünknek az online és az offline világban is (közös) élményeket ajándékozunk nekik egészen kis koruktól olvasunk, mesélünk nekik, játsszunk velük ringatókat, döcögtetőket együtt mozgunk, sportolunk mindenek előtt példát mutatunk, hiszen abból tanul a gyerek legtöbbet. Tegyük le a telefont, csukjuk össze a laptopot, vegyünk elő egy társast vagy menjünk ki velük a szabadba! beszélgessünk, beszélgessünk, beszélgessünk velük hozzunk családi szabályokat a digitális eszközök használatáról, melyeket mindenki betart és nyugodtan csináljunk velük egy szelfit abban a kis időben, amit két cset és 3 TikTok video közben ránk szánnak a gyerekeink :-) 



Bősz Patrícia 
könyvtár-pedagógia tanár
(Forrásul használtam Steigervald Krisztián generációkutató cikkeit) 



Ha érdekel online magazinunk legújabb száma, kattints a linkre:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése