2019. november 10., vasárnap

"Nincsenek titkaim" - Privacy az interneten 4. rész


Az előző részben a közösségi oldalak különböző trükkjeiről ejtettünk szót, amelyekkel tartalomgyártásra, megosztásokra vesznek rá bennünket, például a nárcizmusunk megpiszkálásával, vagy ismerőseink idillinek hazudott életpillanatainak felvillantásával. Profilépítés A fent említett adatok gyűjtése nem ész nélkül, hanem személyekhez rendelve történik. Képzeljünk el egy fiktív filmsorozat szereplőjét, akit mi alkotunk meg, akinek személyiséget, háttértörténetet adunk, fényképeket, videókat készítünk róla, majd elindítjuk a történetét, amely minden epizód eseményeivel árnyalja, mélyíti a karakter jellemét, lelki és fizikai tulajdonságainak megismerését. A harmadik évadra már ismerjük apró gesztusait, rezdüléseit, ismeretségi körét, szokásait. Hát nagyjából így – fokozatosan – épít rólunk hasonló karakterprofilt a Facebook, a Google és a többi közösségi oldal. Az adatot ehhez pedig mi szolgáltatjuk – folyamatosan frissen tartva azt az újabb megosztásainkkal, tartalomgyár- tásunkkal. Megdöbbentő, de kutatások szerint a Facebook – amennyiben már legalább pár hónapja rendszeresen használjuk – jobban és mélyeb- ben ismer bennünket, mint bármelyik rokonunk – beleértve a szüleinket is. Ismeri fizikai, lelki, mentális egészségi állapotunkat, politikai, világnézeti beállítottságunkat, szerelmi életünket, szexuális irányultságunkat, családi státuszunkat, baráti körünket, félelmeinket, hobbijainkat. A profil összeállítását egyrészt a közösségi portálokon végzett tevékenységünk segíti, mint oldalak kedvelése, kommentelés (és annak gyakorisága), kommentek tartalma, sőt hogy hány másodpercig időzünk egy cikk felett míg – akár megnyitás nélkül – továbbgörgetünk a hírfolyamban. 

Másrészt gazdag profil információkat adnak megosztásaink (szöveg, fényképek, videók), ismerősök, helyszínek megjelölése, illetve csevegéseink tartalma, valamint... a nemrég kipattant sokadik botrányból kiderült, hogy esetenként még hang- és videóhívásaink tartalma is. A gépi algoritmusok által generált hangról-szövegre készült leiratok egy részét emberi operátorok dolgozták fel, így ponto- sítva és javítva a gépi elemzést..
Más, de fontos aspektus, hogy egy rokonunk sincs annyira tisztában a kapcsolati hálónkkal, egyes ismerőseinkhez fűződő kapcsolataink mélységével, mint például a Facebook.
Rendkívül kényelmes, de annál károsabb a "Bejelentkezés Facebook"-kal, "bejelentkezés Google azonosítóval" funckiók használata internetes híroldalakon, online áruházakban, ételrendelő és egyéb szolgáltatásokat kínáló oldalakon. Ilyenkor még ezeket a különböző tevékenységeinket is bekötjük az említett közösségi cégek adatgyűjtő tevékenysége alá, így még komplexebb profil készülhet rólunk – akár már táplálkozási, hírfogyasztási, vásárlási, hobbi és egyéb szokásainkkal kiegészülve.
Kereskedelem
A jól felépített profilokat lehet – a korábbi cikkben már említett – célzott reklámokat vásárló cégek számára értékesíteni, vagy mint friss adatbázist egyszerűen eladni – ez utóbbi nem mindig legális, de talán emlékszünk 2016-ra: a Facebook a Cambridge Analytica elemzőcég számára adta el nagy mennyiségű Egyesült Államokban élő felhasználó adatait, akik aztán azt az elnökválasztási kampányban felhasználták és a profiljuk alapján összeesküvésre hajlamos, könnyen befolyásolhatónak ítélt embereket célzott álhírekkel árasztották el hirdetés formájában, így jelentősen befolyásolva a választás kimenetelét. A Facebook rekord összegű büntetést fizetett, de a csontvázak szinte havonta potyognak azóta is, újabb és újabb botrányok rázzák meg a céget.
A megvásárolt profil-adatbázisok egyik kellemetlen tulajdonsága, hogy néha elég jó össze is kapcsolhatóak. Például egy telekom cég adatbázisa híváslistákkal és a Facebook profil adatbázisa, amennyiben van közös „kapocs”, mint például a telefonszám, amit sokan olyan természetesen írnak be a Facebook adatlapjukra, mintha egy hivatalos okiratot töltenének ki.
De nem csak a közösségi oldalakat „etetjük” adatokkal, amelyek utána kereskedelmi forgalomba kerülnek – gondoljunk a DNS vizsgálatot végző családfakutató oldalak adatbázisaira, ahova önként adja be minden kíváncsi egyén a DNS mintáját, amit aztán magáncégek, vagy kormányzati szervek boldogan átvesznek. Az összekapcsolt adat- bázisok egyik kellemetlen példája mikor diktatórikusabb államok civil aktivistákat tudnak vegzálni a róluk begyűjtött rendkívül részletes adatokkal, egészségi problémáik kihasználásával, célzott adóellenőrzések végzésével.



Gondolati szabadság Említettük az előző részben a cenzúrát és hogy a közösségi szolgáltatók egyéni döntése annak kezelési módja – kvázi önkéntes rendőrként tevékenykednek egy amúgy közös kommuni- kációs térben. Ennek sokszor súlyos kulturális következményei vannak: az öncenzúra kiala- kulása, mikor a szerző – feladva saját gondolati szabadságát – elküldés előtt átfogalmazza mondandóját, hogy az ne essen áldozatul a legtöbbször automatikus cenzúrának – így a szabad gondolkodását szorítva korlátok közé. A rebellis gondolatok születésük pillanatában karanténba záródnak, elhalnak, ez pedig megöli a progressziót, hisz ami új és forradalmi az a múltban is sokszor a legalitás határán kívül esett. 

Metaadatok Sokszor előkerül a fogalom, de mik is ezek? A titkosított kommunikáció (erről lesz még szó) örvendetes előtörésével nem oldódott meg minden problémánk. Például nyomozó hatósá- goknak sokszor nincs is szükségük a kommunikáció (pl. beszélgetés vagy csevegés) valós tartalmára, mert az ún. metaadatok kellő információt, kontextust nyújtanak. Lássunk pár példát: Telefonhívás metaadat: ki a hívó fél, ki a hívott fél, mi a hívás időpontja, mekkora a beszélgetés időtartama, hívások gyakorisága (napi/heti/ havi). Ezeket az adatokat a telekommunikációs szolgáltató törvényben rögzített kötelessége minden előfizetőről 5 évig tárolni.

Csevegés metaadat: ki, mikor, kinek/kiknek, milyen gyakorisággal küldött üzenetet, mekkora adatmennyiséget forgalmazott. Kapcsolati hálóból személyek közelségére következtetés. Például a Whatsapp (Facebook tulajdona) már pár éve titkosítást használ, mégis gyűjt rólunk adatot – metaadatok formájában, ami megint csak személyes adatainkkal való durva visszaélés. Internet szolgáltató metaadatai: az előfizető mikor milyen oldalt látogatott meg, milyen szerverhez / eszközhöz kapcsolódott, mennyi adatot forgalmazott, mennyi ideig. Amerikában egyes metaadat-adatbázisok kereskedelmét 2017-ben monetizálták (!), megvehetőek bizonyos szolgáltatók (pl. netszolgáltatók) így begyűjtött adatai.

Kényelem és a Nagy Kérdés Furcsa lezárása lesz a cikksorozat elméleti részének, de ezen áll vagy bukik, hogy az olvasóban cselekvést is kivált-e amit megértett (remélhetőleg), vagy az első részben taglalt kognitív disszonancia redukció valamelyik technikájával meggyőzi magát, miért nem is olyan fontos ez. Ezért volt a hosszú felvezetés, a technikai háttéren kívül a társadalmi, közösségi – egyéni érdekeken átnyúló – személet bemutatása is. Mert, ha hiszünk benne, hogy ez fontos, akkor... talán képesek leszünk lemondani a kényelmünk egy kis részéről, hogy a személyes adatainkhoz, magánéletünkhöz való jogunkat érvényesítsük. És a cikk szerzőjének tapasztalata szerint EZ a kényelem) – az, amihez egészen elképzelhetetlenül erősen ragaszkodunk. A kényelem mindent más szempontot túllicitál. Az őskortól a jelenkorig vezető út során nagyjából folyamatosan emelkedett az átlagember kényelmi szintje… és nagyon úgy tűnik, visszafelé senki nem hajlandó tenni egy tapodtat sem. Aki élt a 80-as, 90-es években, visszatekintve, a mostanihoz képest sokkal „kényelmetlenebb” életet élt, de mivel még nem birtokoltuk a jelen luxusát, ezért mégsem volt zavaró. A homályos célozgatásokat félretéve olyanokra gondolhatunk, mint hogy átváltanánk -e egy olyan csevegőalkalmazásra a telefonunkon, ami titkosítottan kommunikál, nem gyűjt metaadatokat sem rólunk, viszont... mondjuk nem lehet állítani benne a csevegés háttérszínét, vagy háttérképét? Vagy váltanánk -e olyan levelezőre, amiben nincs benne minden kényelmi funkció, nincs összekapcsolva az azonos szolgáltató felhőtárhelyével, cserébe nem elemzi minden email tartalmát és azért elég jól össze van rakva? Banális kérdések, a válasz viszont döbbenetesen sokszor „nem”. A váltás a megszokottról azért is tűnik nehéznek mert sokszor ismerőseinket is át kell állítanunk az új platformra és ez néha átmenetileg körülményes lehet, energiát/időt igényel, vagy félünk, hogy paranoidnak, bénának tűnhetünk, nem tudjuk elmagyarázni, hogy miért is kéne ez. Viszont amennyiben a válasz „igen”, akkor a következő, résztől kezdve megismerkedünk a gyakorlati megoldásokkal, amelyek nagyság- rendi minőségi ugrást okoznak majd privacy terén és az átlagfelhasználó számára is könnyen elvégezhetőek.. néha némi kényelemről lemondást vagy időt kérve cserébe – amely legtöbbször csak átmeneti kellemetlenség. Vágjunk hát bele. 

Fekete Bálint
Informatikus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése