2019. december 14., szombat

Rózsa mama mesefigurái


Dankó Rózsa olyan, mint mindenki nagymamája. Megsüti az unokák (2 fiú) kedvenc süteményeit, szeret a természetben tandem biciklizni, gondozza a kertben a virágait, s a lehető legnagyobb szeretettel köt mesefigurákat a gyerekeknek.

Kitől tanult meg kötni? 
Az édesanyámtól tanultam meg kötni, az eredeti szakmám üzemgazdász. Kezdetben a saját gyerekeimnek készítettem ruhákat, kabátkákat. Közben nagyon megszerettem magát a munkafolyamatot, hisz egy stresszes nap után megnyugtatott, kivont a mindennapok problémáiból. Nem beszélve arról, hogy minden ajándékban, amit az ember a saját kezével készít el, abban benne van ő maga is. A hosszú órák alatt, míg elkészül az ajándék, addig százszor elképzelem, hogy hogyan fog felragyogni az arcocska, amikor először meglátja, vagy ha játékról van szó, akkor hogyan fogja a lábánál fogva maga után vonszolni a kis totyogó keresztül-kasul az egész lakáson. Egy ilyen ajándékkal magamat is adtam az ajándékkal, a két kezem munkáját. Talán nem véletlen, hogy a gyermek számára az anyu kakaója és  süteménye a legfinomabb az egész világon, hisz abban benne van az édesanya szeretete, gondoskodása, ráfordított ideje.  
  
Mi alapján választ a figurák közül? 
Az egyéni ízlésem dönti el, hogy mi az, ami megvalósul. Meglátom az egyik mesében, s úgy gondolom, jó lenne, ha ezt megkötném. Mivel ez egy kreatív folyamat, s én találom ki, hogy hogyan kötöm meg, gyakran kell lefejteni is a kötést, mert nem olyan lett, amilyen szerettem volna. A párom ebben a legnagyobb kritikusom, aki szerint például a füle még nem egészen jó annak az adott mackónak.  

   
Mi inspirálja abban, hogy játék figurákat készítsen? 
Aki ilyeneket készít, abban örök a gyermeki lélek. Fontos, hogy tudjunk szépet, és jót adni egymásnak, s ez ne az anyagiakhoz kötődjön. Aki egy ilyen játékfigurát kap ajándékba, az nemcsak egy tárgyat kap, hanem vele együtt a készítő szeretetét. Mivel itt kézműves termé- kekről beszélünk, s nem tömeggyártásról, ezért minden egyes darab egyedi, személyes és megismételhetetlen. Ma már az én gyerekeim is nagyok, így már másoknak készítem a játékokat, de szívmelengető volt, mikor a szomszédban lévő újszülöttnek készítettem kis cipőt, rugdalózót és egy kis macit. A maci ma is a kedvence a gyermeknek, akihez hozzábújik, ha valami bántja. Az is boldogság, amikor a felnőtt emberek kiteszik a szekrényre az általam készített állatot, hisz amikor a felnőttek ránéznek, akkor visszacseppennek gyermekkor világába egy-egy pillanatra.  
  
Miért éppen köti és nem horgolja a figurákat? 
A legtöbb állatfigurát horgolni szokták. Én egy könyvből tanultam meg, hogyan lehet kötve készíteni kis állatkákat. Ez más technika, s külön kihívás ebből megalkotni azt a formát, amit kigondoltam. Lényegében három embernek szerzek örömöt a végén: a gyereknek, akinek a legjobb barátjává válik a mackó, a szülőnek, akinek öröm látni a gyermeke boldogságát, s természetesen magamnak, akinek ez egyfajta sikerélmény, hogy ezt a nehéz formát is sikerült megvalósítani, illetve mások öröme nekem is öröm.  
  
Mennyi ideig tart elkészíteni egy-egy ilyen állatkát? 
Ez teljesen változó tud lenni, hisz a forma bonyolultsága adja meg erre a választ. Leginkább attól függ, hogy mennyi ideig tart kitalálni azt, hogy hogyan is lehet ezt megvalósítani. A Süsü 2-3 hét is volt, de a Manók 1 hét alatt elkészültek. Minden egyes állatkának az elkészítését dokumentálom, s az az álmom, hogy egyszer ez majd megjelenik könyv formában is.  


Az interjút készítette: 
Horváth Erzsébet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése