2020. január 18., szombat





Nem lesz ebből kalamajka….
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már a birtokomban van Nagy Karolin első könyve, a Nem lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka című vidám, színezős kötet.




Most is itt lapozgatom, ahogy a kérdéseket állítom össze Karolinnak, így aztán nem nagyon tudok koncentrálni, inkább kacarászni.  Ismerjétek meg ti is Karolint és az ő könyveit.
– Amikor először olvastam a verseidet, a Ludas Matyi című vicclap és Romhányi jutott eszembe róluk. Gondolom nem vagyok ezzel egyedül?
– Romhányihoz valóban sokan hasonlítanak, ami azért több, mint megtisztelő. Viszont a Ludas Matyival képzeld, te vagy az első, aki egy lapon emleget! :). Bár ennek az is oka lehet, hogy én is csak hírből ismerem. Amire még mostanában eszméltem rá - mint lehetséges hasonlóság, ill. hajdani "anyatej" - a Kálmán Jenő - féle Sicc-sorozat. Hát az zseniális szerintem! Gyerekkoromban is teljesen oda voltam érte, és most, hogy elkezdtem a kislányomnak is olvasni, jövök rá, hogy mennyi olyan humor is van benne, amit gyerekként nyilván nem, vagy nem úgy értettem, ahogyan most. Ezzel a helyzettel (ti. hogy ráhúzzák egy szövegre - ilyen vagy  olyan megfontolásból, hogy gyerekeknek való, holott ha felnőttként is megengedi magának az ember, hogy érezze és élvezze, hát, hú..!! :) ) pl. igencsak érzem a sorsközösséget.
– Hogyan születnek a versek? Gondolkodsz a megfelelő rímeket napokig, vagy leülsz és hipp-hopp jönnek maguktól?
Szerencsére az utóbbi, és általában nem is ülök :). Pontosabban ami (szerintem) igazán jóra és értékesre sikerül, az spontán jön. Kell hozzá egy áthangolt tudatállapot (és itt semmi hókuszpókuszra nem kell természetesen gondolni), nevezzük jobb agyféltekésnek, amikor engedi az ember, hogy csak úgy jöjjenek a gondolatok és a szavak. Azért is vagyok nagy barátságban a rímelő, ritmusos szövegekkel, mert ha hagyom, hogy bekapcsoljon bennem egyfajta erős törzsi lüktetés, az képes kihozni olyan tartalmakat is, amiken én is csak ámulok, hogy 'jé, ez belőlem jött?', és ráadásul rímben és szótagszámban is passzolnak :). Azt gondolom, másokat is akkor tudok igazán meglepni, elgondolkodtatni vagy megnevettetni, ha magamat is sikerült.
– Mikor jutott először eszedbe, hogy könyvvé formálod az írásokat? Bíztatott erre valaki, vagy teljesen saját ötlet a könyv, illetve könyvek?
Direkt módon nem bíztatott konkrétan senki, viszont régi és új visszajelzések egy ponton meghozták bennem ezt a döntést. Úgy érzem, többek által - és magam által is - úgy voltam sokáig elkönyvelve, hogy hát tényleg írok kb vagy minimum olyan színvonalúakat, mint X meg Y, aki ismert és elismert, de hát én (csak) egy gyógypedagóguska vagyok, az X meg Y meg az író, és hát ez így van (rendjén?), aztán egyszer csak megelégeltem, hogy dehogy van ez így rendjén, mármint nem az X meg az Y, mert ők teljesen okék, én nem vagyok oké, hogy csak vágyakozom, de nem teszek érte semmit. Aztán tettem, és végülis lett könyv :). 
– Az illusztrációkat a férjed készítette. Ez hogy történt? Kerestél grafikust és nem találtál, vagy nem is kerestél, hiszen "kéznél volt"  legmegfelelőbb)
Igen, először kerestem. Az az ötlet viszonylag hamar megszületett, hogy színezőset szeretnék, felnőtt színezőset, de nem olyan hagyományosat, amitől (mint többekkel beszélgetve kiderült számomra) sokan frusztrálódnak, hogy nehogy elrontsák (???? azt, ami elvileg arra hivatott, hogy kikapcsoljon), na és én direkt olyan színezős könyvet szerettem volna, amit igenis el szabad "rontani", vagyis dehogy! Nincs, nem szabad, hogy legyen olyan ebben a műfajban, hogy elrontás.. Fizetsz egy könyvért, amit azért veszel, hogy örömödet leld benne, és az még jobban beszabályoz, mint ahogyan előtte voltál?? Na, ne. És akkor igen, több körben is kerestem grafikust, de vagy nem feltétlenül gondoltunk ugyanarra, vagy nem volt számomra megfizethető a szolgáltatás, és akkor mondtam a férjemnek (aki hobbi szinten egy időben sokat rajzolt, festett), hogy ez van, ill. ez nincs egyelőre, és akkor - bár ő sem értette először pontosan, hogy mit szeretnék - rajzolt egyet, aztán még egyet, és nagyon sokáig nem gondoltam volna, hogy végül mindent megrajzol, amit szeretnék, és olyasmi is lesz, mint amit elképzeltem, de így lett! :) Most már a saját szórakoztatására is rajzol ilyeneket, sőt, volt olyan eset, hogy előbb lett a rajz, és utána a szöveg. És olyan jól belejött, a második kötetben még letisztultabb illusztrációk lesznek!
– Tudom, hogy decemberben megjelent egy könyved gyerekeknek is. Mesélnél erről is kicsit?
Itt tulajdonképpen az történt, hogy a Balalajkában is szereplő Állati nyelvtörők iskolája "kiszállt" és minimális szövegbeli módosítással új, önálló útra is elindult egy másik, direkt gyerekeknek címzett kis kötetben. (Úgyhogy kb mint az okos lánynak, lett is ezzel második könyvem, meg nem is :).) Ennek a legfőbb oka a már emlegetett gyerek-felnőtt célközönség kérdés. Nem véletlen címkéztem felnőttbarát gyerekszövegnek, mert én alapvetően felnőtteknek írok (erős diszkomfort-érzésem támad, ha bármit, ami az enyém "gyerekvers"nek titulálnak, NEEEEM az!!!!). A felnőtt célcsoportom viszont (egyelőre) számomra elég nehezen megtalálható (pedig hát marketing szempontból ez igencsak lényeges lenne). A gyerekek azonban még ösztönösen is érzik, hogy mi a jó. És van bennem egy ilyesfajta remény, hogy a gyerekek segítségével hátha a felnőttekkel is jobban egymásra találunk. Valalmint én magam is olyan hálás vagyok, ha olyat olvashatok a kislányomnak, amit én magam is élvezek. Ilyesfélét szeretnék ezzel én is nyújtani a szülőknek.
– Hogyan fogadta a család, a rokonok, barátok a verseidet, és a könyveidet? Gratuláltak az ötlethez, vagy próbáltak lebeszélni?
A szövegeimet sokan ismerték korábbról is (kollégák pl, mivel az osztályomnak is rendszerint én írtam a tematikus "tanköltményeket", meg az ilyen-olyan műsorokra a performanszokat, vagy régi évfolymatársaim, mert én azért a főiskolai/egyetemi beadandókat is - nem tudatosan, de nagyon - igyekeztem írói/alkotói kihívásnak is tekinteni ;), ezeknek mindig jó visszhangjuk volt. Ami a könyvcsinálást illeti, ha álommegvalósításról van szó, akkor abszolút magányos farkas vagyok. Nem volt titok, hogy ezt szeretném, de különösebben nem avattam be senkit, szerintem hitték is, meg nem is, hogy lesz ebből valami. Lebeszélni nem próbált senki, azt szerencsére tudják a körülöttem levő személyek, hogy felesleges lett volna :).
– És a gyerekeknek tetszik-e az Állati nyelvtörők iskolája című füzetecske? 
Ez még nagyon friss, 2019. dec. 2-án jelent meg. A szöveg tutira tetszik jó néhányaknak, a végső löketet az is adta a kiadásához, hogy egy felkérésre egy iskolai rendezvényre megcsináltuk ezt 4 igen kedves és tehetséges színiakadémista fiatallal amolyan élő rádiójátékként gyerekeknek. És ez akkor ott olyan jól hatott, hogy úgy éreztem, keljen akkor így magában (a színezőkkel felvértezve) is életre.
– Mik a terveid az új esztendőre és a távoli jövőre?
A Balalajkát eleve egy sorozat első kötetének képzeltem. Úgyhogy mindenképpen szeretném létre hívni a második kötetet (kéziratban, "kilóra" már meg is van nagyjából). Vannak további könyvötleteim is, amikről inkább a még képlékenységük, mintsem titok-jellegük miatt nem hintenék még el előzetes infókat. Nagyon jó élmény volt számomra a Balalajka könyvbemutatója, ezt az érzést/élményt szeretném valahogy, valamilyen nem teljesen szokványos felolvasóestek formájában tovább éltetni. Ez alakulóban van!
– Mesélj kicsit magadról.  Mivel foglalkozol amikor nem rímeket faragsz?
Prózával is próbálkozom :). Amikor lehetőségem adódik, kb fél éve Lackfi János kreatív írás kurzusain is felbukkanok. Amikor "munkahelyszerű" helyen vagyok, akkor - mint már szóba került korábban is - gyógypedagógusként dolgozom a Vakok Iskolájában. Ez jelenleg félállásban 'történik velem'. Van egy csodálatos, non-stop Duracell, 4 éves kislányom, aki pedig minden lehetséges időt és teret kitölt. Na és egy remek férjem, aki még az irományaimat is hajlandó illusztrálni! :)


www.facebook.com/nagykaroliniroioldal

www.instagram.com/nagykarolinwrites



Az interjút készítette: 
Skolik Ágnes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése